Pár napja voltunk egy Aréna plázánál sokszor nagyobb bevásárló központban (vagy inkább metropolisz?!), amit itt csak kis kedvesen Macy's-nek hívnak. Ja, és a jele egy kurvanagy vöröscsillag. Viva la revolution. 

Megyünk-megyünk-megyünk, semmi olyat nem lehetett kapni, amit esetleg nálunk nem beszerezhető. Ami miatt ez a hely érdekes most nekünk, hogy nem beszéltek angolul. Igen, 2009, USA, Florida, Miami. Eladók autómatikusan spanyolul szóltak hozzánk, a gyorséttermeknél csak spanyol csacsogást lehetett hallani.

Mivan? Ha jobban körülnézett az ember és elkezdte figyelni a körülötte áramló masszát, rögtön szembetűnt, hogy mindenki "barnább" az átlagnál. De mi is az az átlag? Fehér ember, átlag amerikai, világos bőr = jenki. Na hát itt az átlag nem a fehéret jelentette, de még csak nem is a feketét, ha vki megvádolna, hogy a hárlemben jártam részegen. Itt a barna különböző árnyalatai voltak megfigyelhetők, csak és kizárólag. Mi voltunk egyedül szőkék és kék szeműek a húgommal. Félelmetes volt.

Már öt éve is ha körülnéztem egy csomó kubait találtam mindenfelé, de akkor még egyensúlyban, nem feltűnő mennyiségben voltak jelen. Mára a helyzet megváltozott. Most a boltoktól az éttermekig, a tengerparttól a börtönökig, mindenhol a mexikói-kubai és egyéb közép-és dél-amerikai emberek vannak többségben. Dúrva.

Ez több okkal is magyarázható:

Egyrészt nagyon nagy mértékben felerősödött az illegális bevándorlás a nyomor és diktatúrák által sanyargatott kis amerikai országokból, amit mellékesen az amerikai kormány is némán megtűr, nem vesz róla tudomást. Ha az amerikai felségvizeken elkapnak egy kis kubai tutajt tele emberrel, vagy az újmexikói sivatagban egy mexikói családot, akkor visszatoloncolják őket, legtöbbször repülővel, amit az amerikai állam fizet. Aztán kezdődik minden előről. A család újra nekiindul, egyszer csak sikerül... Viszont ha már megérkeztek, feltárul a kánaán a menekülteknek, már kapnak papírokat, ellátják őket a kórházban, békénhagyják őket stb. Sőőt... Keresztapámék takarítónője, Margarita(:D) pl. hondurasi, és csak spanyolul beszél, angul egy szót sem. Ennek ellenére remekül meg él itt, napi 80dollárt keres. Ez egy hónapban, ha csak hétköznaponként dolgozik, akkor is nagyjából 400 000 Ft. Mo-on ki keres ennyit? Nem hinném, hogy egy magyarul nem beszélő takarítónő...

Másrészt gyorsan szaporodnak. Nem 1-2 gyerek van, mint az átlag európai szubkultúrájú családoknál. Szaporodnak mint a nyulak, 5-6 gyerek még tök átlagos náluk, hogy maradjunk a jól bevált példánknál Margaritának van már 3 gyereke. Mi itt a bökkenő? Hogy nem volt még férjnél...

A tanulságot nem szeretném én levonni, viszont felvetődhet a kérdés, hogy milyen irányban halad tovább Amerika, és mi lesz az ilyen szintű ellatinosodásnak a vége...?

Tippeket és ötleteket kommentbe várok:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.